Életút – 2018. szeptember 4.

A csoportunkról

Mottó: „Mindenki maga irányítja a sorsát. Mi magunknak kell megteremtenünk a boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.” (Dalai láma)

 

10 alkalommal fogunk találkozni ebben a zárt csoportban. A zárt csoport azt jelenti, hogy ugyanazok a tagok vannak jelen minden alkalommal, senki nem csatlakozhat később a csoporthoz.

Nagyon fontos, hogy aki elindul az Úton a csoporttal, lehetőleg minden találkozón legyen jelen, hiszen mindenkire szükség van a csoportban és hiányzás esetén a hiányzó is kimarad egy-két dologból.

Természetesen előfordul, hogy valaki nem tud eljönni egy-egy alkalommal – ebben az esetben e-mail-ben megkapja a feladatokat, mégpedig átalakítva, hogy otthon is elvégezhetőek legyenek.

 

A családállítás (amiben mindannyian részt vettetek már) azt vizsgálja, hogy a felmenőink életében voltak-e feldolgozatlan traumák, amik a feldolgozatlanság miatt aztán továbbadódtak. Sokszor látom állításon, hogy a megoldáshoz nem csak a felmenők életét kell rendbe tenni, hanem a kliens saját életét is. Ezt természetesen megtesszük az állításkor, azonban, hogy ennek valódi, hosszú távú hatása legyen, egy hosszabb folyamatban is fel kell dolgozni a velünk történteken.

Ezért indítottuk ezt a csoportot. Itt egy hosszabb, 10 hónapos folyamatról van szó, ahol védett környezetben dolgozhat mindenki a témáján.

 

Fontos, hogy ami a csoportban elhangzik, az ott is marad. A csoporton kívül nem beszélünk senkinek a csoporttagokról.

Lehetőleg a csoporton kívül ne beszélgessetek a csoportban történtekről egymás között!

A foglalkozásokon nem kritizáljuk egymást és nem adunk tanácsot senkinek. Mindenkinek magának kell megtalálnia a megoldásait, a feladatok ezt segítik. Segítik az érzelmek felszínre hozását, megértését, valamint azt, hogy mindenki megtalálja a saját útját és felfedezze a határait.

Amikor egy csoporttag beszél, a többiek figyelmesen, türelemmel hallgatják. Kérlek benneteket, ne szóljatok olyankor közbe, és ne kérdezzetek semmit!

 

Mindenki annyit ad bele a munkába, amennyit akar. Semmi sem kötelező. Nem kötelező részt venni minden feladatban, nem kötelező megcsinálni az otthoni feladatokat, nem kötelező elmondani az érzéseket. Azonban azt is tudni kell, hogy ha egy csoporttag sokszor kivonja magát a csoportmunkából, kívülálló lesz.

Mindenki annyit tud profitálni a csoportból, amennyit hajlandó beleadni. Ha sokat adsz bele, sokat vehetsz ki.
 
 

Hozzászólások

hozzászólás