Kicsi vagyok én

 
“Egy szülő, aki nem akar mindent görcsösen másképp és tökéletesen csinálni, és néha magával is törődik, nagy terheket vesz le a gyereke válláról. Mert akkor helyette nem a gyereknek kell az ő elemi szükségleteit kielégítenie.” (Pál Ferenc)
 
családállítás-kicsiAmikor egy gyerek szenved, az nagyon megrendítő.
A gyerekek nagyon erősen kötődnek szüleikhez, tudatosan és tudattalanul is. Többnyire nagy szeretetből. Sokszor megpróbálják megadni a szüleiknek azt, ami hiányzik azoknak. A szülők számára elérhetetlen dolgokat is magukra veszik. Sokszor évtizedekre abban a hitben élnek, hogy felelősek a szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.
 
A családállítás egyik fontos törvénye, hogy mindenki csak a saját helyén állva élhet boldog életet. A gyerekek nagyon szeretik szüleiket – olyan mély a szeretetük, hogy lemondanak a gyerekkorukról azért, mert azt hiszik, segíthetnek szüleiknek.
 
Eleinte a gyerekeknek még nincsenek én-határaik, a szülők érzései összekeverednek a saját érzéseikkel, ez később problémákat okozhat a saját autonómiában és a saját érzelmi életben.
 

A születési sorrendről

A születési sorrend fontos szabály családállításon. Megfigyelték azt is, hogy az, hogy hányadik gyerekként érkezünk egy családba, sokszor meghatározza a felvállalt problémát is.
 
Az elsőszülöttek például gyakran próbálják megadni szüleiknek azt, amit azok a saját szüleiktől nem kaptak meg. Ezzel két generációt ugranak fel a sorban. Így az is sokszor előfordul, hogy a nagyszülők életét élik, az ő problémáikat hordozzák, vagy azokat képviselik, akik a nagyszülők idejében éltek és a családi rendszerhez tartoznak.
 
A másodszülöttek sorsa gyakran a szülőkhöz kapcsolódik. Sokszor képviselik az ellentétes nemű szülő előző partnerét, vagy megadják az egyik szülőnek azt, ami annak hiányzik a házasságából. Például elvált szülőknél a fiú az anya partnereként viselkedik, ezzel pótolja az anyának hiányzó társat. Hasonló esetben a lánygyermekek felnőttként gyakran szerelmi háromszögbe keverednek.
 
A harmadszülöttek gyakran vállalják lélekben azt a feladatot, amit a hasonló nemű szülő nem hajtott végre.
 
Általánosnak vehető az, hogy a lánygyermekek általában nőket képviselnek, a fiúk férfiakat. Az egykéknél gyakrabban fordul elő a másik nem képviselete is. A gyerekek akkor érzik magukat jónak, ha hozzájárulhatnak a szülő boldogságához.
 
A sorrend rendkívül fontos a családállításokon. Az első gyerek az első, a másodszülött a második és így tovább. Minden körülmények között így van ez. Akkor is, ha az első gyerek meghalt, vagy nem tudott megszületni. Még akkor is, ha ezt eltitkolják a később született gyermek elől. Ha nem a megfelelő helyet kapja a gyermek, az problémákhoz vezet minden később született gyereknél, hiszen ekkor mindenki rossz helyen van.
 
Ha valami probléma van egy gyerekkel, csak akkor segíthetünk rajta sikerrel, ha nem csak a gyereket, hanem az egész családi rendszert vizsgáljuk. A gyerekek a családi rendszer leggyengébb tagjai és a legérzékenyebbek is, elsőnek érzékelik, ha a rendszernek valamire szüksége van és ezt jelzik is.
 
Szülők! Törődjetek magatokkal is!

 

Szeretnéd kézbe venni a sorsodat?
Jelentkezz Családállításra!

 

Hozzászólások

hozzászólás