Az istenre is haragudtam, és ezt a haragot is el tudtam engedni
Kriszta már több alkalommal részt vett családállításon nálam. Vele készült az alábbi beszélgetés. Az elengedésről, a csoportban lévő lelki közösségről és a családról.
Kérdés: Milyen témában állítottál?
Válasz (Kriszta): A fiammal való kapcsolatom miatt állítottam, hogy el tudjam fogadni még jobban a fiamat. A szexuális életemen is változtatni akartam. Ezen kívül volt egy mély bűntudat bennem, és ez a lányomban is jelen volt. Emiatt is állítottam. A dédmamámnak volt hasonló a sorsa, vele azonosultam. A lányommal az állítás után egy héttel beszélgettünk és tudtam, hogy kijött belőle is végre ez a program. Ő is hurcolta.
K: Az állítások után hogyan változtak az említett témák az életedben?
V: Általában pozitív irányba változtak. A fiammal javult a kapcsolatom. Persze most is vannak összekoccanásaink, de sokkal elfogadóbb vagyok. Az emberi kapcsolataimban is látom a változást. Barátkozóbb vagyok, jobban magamhoz engedem az embereket. A szex az még nem lett jobb, de a párom egyik családtagja súlyos beteg lett éppen akkor, szóval lehet, hogy ez is közrejátszik.
K: Mi az, amitől szenvedtél és az hogyan változott az állítás után?
V: Amitől a legleslegjobban szenvedtem, az az anyukám, még ha meg is halt, meg a nagymamám. Ebben is elfogadóbb lettem.
K: Milyen változásokat tapasztaltál még az állítások után?
V: Rengeteg tapasztalatot szereztem a csoportokban, nem csak állítóként, hanem segítőként is. Például gyakran kaptam olyan szerepet, amiben megtapasztalhattam a nagymamám karakterét, és ez segített abban, hogy őt jobban megértsem. Régen úgy tekintettem rá, hogy milyen gonosz, most pedig már egy nehéz sorsú asszonynak látom. Vagy az ikervesztés. Nekem is volt méhen belül elvesztett ikertestvérem, és mások állításaiban minden szerep jutott már nekem: a meghalt iker, a túlélő iker és az anya is. Így hogy mind a három bőrébe belebújtam, könnyebb volt az egészet megérteni és feldolgozni, segített az elengedésben. És emiatt az istenre is haragudtam, és ezt a haragot is el tudtam engedni.
K: Mi az, amit pozitívnak találsz a csoportjaimban?
V: Hogy végre van egy közösség, ahol egyenlőek vagyunk, egyformák. Egy lelki közösség. Sok mindenkivel már nagyon jó viszonyban vagyok. Nem barát, hanem ettől sokkal több. Jó a hangulat, jók az állítások. Jó az egész.
K: Volt-e valami félelem benned, mielőtt eljöttél családállításra?
V: Állítások előtt van bennem egy kis félelem, hogy mit fogok ott látni a családtörténetemben. De ez igaz bármilyen hasonló programra, például, ha előző élet utazásra mentem, akkor is volt.
K: Milyennek találod a csoportokat?
V: Azért jók, mert minden csoport más. Más emberek vannak, nem ugyanazokkal az emberekkel találkozok. Mindig az van ott, akinek ott kell lennie. Jó érezni azt, hogy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel. Régebben az anyámat az egekbe emeltem, az apámat meg lenéztem, és a családállítások miatt ez is egyensúlyba került.
K: Mi az, amit segítőként kapsz?
V: Átélhetek olyan érzéseket, amiket nem ismertem eddig. Például a mély gyűlölet. Én soha nem tudtam megérteni, hogy hogy lehet gyűlölni. Milyen erőnek kell lenni, hogy te tudj gyűlölni, tudj a másiknak ártani. Segít elfogadni ezeket az érzéseket is. Mindenféle érzéssel lehet így találkozni. Sok érzés van: szenvedés, szenvedély, gyász, elengedés, elfordulás, gyűlölet, kitaszítottság, apám nem szeret, anyám nem szeret. Még valami: ezzel az én érzelemvilágom tisztul, a radarjaim jobban működnek.
K: Mennyire vagy elégedett az állítás eredményével?
V: Én maximálisan. Ha elégedetlen lettem volna, nem mentem volna megint. A családállítás még a családtagjaimra is hatással volt. A húgommal nagyon sokat javult a kapcsolatom, most először azt írta nekem, hogy nagyon szeret. Most negyven éves. Aztán feltűntek elveszett rokonok. Azt se tudtam, hol vannak, és családállítás után nem sokkal véletlenül megtaláltam őket a neten.
K: Mennyire vagy elégedett a kapott élménnyel?
V: A csoportok után mindig egy felszabadultság érzésem van. Jobban vagyok, mint korábban.
K: Mit gondolsz arról, hogy egy alkalom nem egész napos, hanem félnapos nálam?
V: Reggeltől estig az nagyon hosszú lenne. Ez így jól van.
K: Mennyire voltál elégedett velem, mint állításvezetővel?
V: Nagyon. Te profin csinálod. Igazi tyúkanyó módjára törődsz a csoporttal és nagyon érted is, mibe kell belenyúlni. Néha szigorú vagy, de az is kell. A szabályok kellenek.
K: Mit gondolsz az árról?
V: Szerintem korrekt. Sőt, baráti is, főleg ha beleszámítjuk az állítás utáni féléves lehetőséget, hogy ingyen mehetünk segítőnek a csoportokba.