Szerző: Mogyoróssy Ágnes
A november olyan időszaka az évnek, amikor már közeleg az évvége, számot vetünk azzal, hogy mi valósult meg eddigi terveinkből erre az évre és mi van még hátra belőle. A mi kultúrkörünkben novemberben egyre többet gondolunk az elmúlásra, eltávozott szeretteinkre. Az őszi természet csodálatos színeinek búcsúja, a levelek hervadása, a mélybarna színek harmonikus tónusai, a természet felkészülése a télre figyelmünket erre irányítja.
Az Aura-Soma® színrendszerben számos olyan üveggel és hozzájuk kapcsolódó témával találkozhatunk, amelyek a halál, újjászületés és elengedés körforgását idézik.
Ezek a témák mind magába ölelik az életünk szerves részeit, bele vannak kódolva az emberi létezésbe, és ezért nagyon aktuálisak az Aura-Soma® színrendszerében is. 2014. nyarán „Az elengedés hét szintje” címen 7 üveg sorozata kapott kiemelkedő szerepet.
Az elengedés üveg-sorozata
A sorozat első üvege a halál ösvényéhez tartozik. Az üveg tiszta/zöld színének jelentése: Fényben „megfürdetni” a szívünket. Az elengedéssel teret adni a változásnak. Mit is jelent ez? Megérteni a szenvedést. A budddhizmusban találtam ennek a megértéséhez a legérthetőbb magyarázatot:
Az első lépés annak a felismerése, hogy szenvedünk. „Buddha is felsorol néhány…alapvető, mindenki által átélt szenvedést, mely, ha egyszer megszületünk, akkor elkerülhetetlen velejárója a létnek. Ezek a születés, öregedés, betegség, halál.” A szenvedés következő oka: a sóvárgás. „… vágy kétirányú, pozitív, vagy negatív, azaz valamit szeretnénk, hogy legyen, vagy valamit szeretnénk eltaszítani, hogy ne legyen.”
„A szenvedés abból ered, hogy a vágyott dolog múlandó, miközben mi örökként ragaszkodunk hozzá.” A harmadik lépcső az az, hogy a „szenvedésnek véget lehet vetni gyökérszinten, a sóvárgás elengedésével…” (Id.: Gánti Bence: A buddhizmus, Kossuth Kiadó, 2012)
Képesek vagyunk-e teret adni magunknak, hogy ne azonosuljunk dolgokkal? Irigységgel, egy kapcsolat véget értével? stb. Ez az üveg az elengedés lehetőségét adja azoknak a témáiknak, amelyek a tudatos tudatunkban vannak, tehát tudatában vagyunk annak, hogy féltékeny vagyok, vagy fáj valaki elvesztése. Elkezdünk a szívünkből „látni”, nem a fejünkből. Megértjük, hogy ne azonosuljunk az érzelmeinkkel. Az üveg azt mutatja meg, hogy más nézőpontból is tekinthetek ugyanarra a dologra. Mások nézőpontját is figyelembe vehetem.
A következő narancs/narancsszínű üveg nagy témája: Hol cipeljünk, raktározzuk a traumáinkat, sokkjainkat? Ma már tudjuk, hogy szüleink, nagyszüleink sem függetlenek azoktól a kondícióktól, amibe születtek. Az ő energetikai mintáik, érzéseik befolyással vannak prenatális (magzati lét) létünktől fogva. Az érzéseink, fájdalmas emlékeink (pl. elveszett ikrünk iránt érzett életünk első nagy traumája, a veszteség érzése, az elengedés kényszerűsége ott vannak bennünk, de nem tudjuk szavakba önteni, mert a beszédünk megjelenése előtti időszakból keletkezik az élmény. Éteri testünkben emlékeink lenyomata található. A narancs/narancs üveggel az „idővonalunkat” „gyógyítjuk”, elengedjük, oldjuk ezeket a traumáinkat, sokkjainkat.
Az elengedés következő nagy szintje, amikor elengedünk minden, minket már nem támogató mintát, félelmet a múltból (akár az emberiség múltjából), ami nem támogat minket már abban, hogy lássuk, mi célból vagyunk itt ezen a földön, mi a küldetésünk a jelenben. A lila/arany színkombináció segít megérteni, hogy megtaláljuk az ehhez szükséges forrást önmagunkban. Ez egy befelé vezető út, ami nagyon szép és izgalmakkal teli azoknak, akik vállalkoznak rá.
A további lépcsőfokra érve az önelfogadáshoz és mások elfogadásához jutunk. Az üveg rózsaszín/rózsaszín színe arra mutat rá, hogy mi az, amit megtagadunk önmagunkban, amit nem akarunk meglátni- a feltételek nélküli szeretetet és elfogadást: Úgy fogadlak el, amilyen vagy?
Az ötödik szintje a sorozatnak a lila/vörös színekkel arról beszél nekünk, hogy mennyire fontos, hogy „földelve” legyünk. Abban támogat minket, hogy ne a múltban és a jövőben cikázzanak a gondolataink. A jelen megélését támogatja, azt, hogy kiteljesedhessünk ebben a világban. A veszteség, a fájdalom, a bánat feldolgozásában áll mellettünk itt és most.
A hatodik lépcső a lila/mély magenta színkombináció. Az átváltozás, az átmenet üvege. A halál egy nagy misztérium. Valami vége, az valami új kezdete is minden értelemben, legyen az fizikai vagy átvitt értelmű. A nagy változás. A nagy átalakulás. A lila szín a Szellem közelségét fejezi ki, a mély magenta az Ürességet. Vezérmotívuma: Visszatérés az Egységbe, a Forráshoz.
Az elengedési folyamatunk utolsó állomása az olajzöld/olajzöld üveg, ami egyben visszavezet a kezdethez is. A halál ösvényének megértését adja. Megértjük általa, hogyan hoztuk létre a keserűségeinket a múltban: A szenvedéseinket mi teremtettük azzal, ahogy láttuk és látattuk a világot. A magunk által kialakított ítéleteinkből, hiedelmeinkből, a vágyainkból, elvárásainkból, sóvárgásainkból szőttük. Mindent és mindenkit megpróbáltunk így vagy úgy ellenőrzésünk alatt tartani. Legfőképp az életünket, az életet, a létezésünket.
Mindez a változástól, veszteségtől, végezetül pedig a végső nagy elengedéstől, a haláltól való félelmen alapul.
Ezen a szinten azonban a remény és felébredés, az újjászületés új értelmet kap. Amint
a saját és felmenőinktől hozott, valamint a kollektív múltat elengedjük, észrevesszük a Szellem mosolyát, amely mindig is jelen volt, csak nem akartuk meglátni. Az olajzöld energia támogatásával (a tudás – sárga színe találkozik az érzésekkel –smaragdzöld szín-), a szeretet számunkra a legváratlanabb formában mutatkozik meg a teljessé válásunk érdekében.
A jövőbe vetett hit egyesül a szeretet gyógyító erejével. Egy békésebb, feminin irányítással, útmutatással éppen ezt fejezi ki ez az üveg:
„Ne vezess, mert nem követlek, ne kövess, mert nem vezetlek. Mellettem lépj, s együtt érünk célba.”
Rend-a-lelke Családállítás Magazin – 2014. november