“Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.” (Kontra Ferenc)
Karácsonykor összejön az egész család. Igyekszünk finomakat sütni-főzni, egymást valami kedves dologgal megajándékozni. Az is igaz, hogy a sok családtag között néha kis feszültség van. Hogyan lehetne ezt oldani?
A legtöbb feszültség nem is amiatt van, hogy bármi bajunk lenne egymással, csak igyekszünk mindent tökéletesen csinálni. Beszerezni a tökéletes ajándékot, tökéletesen megpucolni az ablakot, tökéletesen feldíszíteni a lakást. Kiválasztani a tökéletes karácsonyfát.
A nagy tökéletességben elfelejtjük, hogy emberek vagyunk – nem vagyunk tökéletesek, és ez így jó. Aki tökéletes, az annyira távol van mindentől, ami emberi. Saját magát távolítja el a többiektől.
Ha felidézünk egy szép karácsony estét, próbáljuk meg megfogalmazni, mitől is volt az olyan szép. Lehet, hogy az ajándék számomra nem volt olyan hasznos, mégis, akitől kaptam, azt nagyon szeretem, így felértékelődött. Értékelem azt, hogy készült, kitalálta, megvette, elkészítette, és közben rám gondolt. Ez mindennél nagyobb ajándék.
Lehet, hogy az ablak csíkos maradt, és a lakás se lett feldíszítve. Viszont a házigazda kedvesen fogadott, mosolya nem volt fáradt, hanem őszintén örültünk egymásnak.
Lehet, hogy a karácsonyfa se volt tökéletes formájú. Nem tudom, megfigyelted-e valaha, hogy ha feldíszítesz egy fenyőt, az gyönyörű, akármilyen a formája.
Akkor mi volt az, amitől meghitt, szép volt az ünnep? Attól, hogy megajándékoztuk egymást figyelemmel, ez az, ami melegséget hoz a szívünkbe. Csupán annyi elég, ha együtt vagyunk és egymásra figyelünk.
Kincset érő anekdoták
Családállítással foglalkozom, és ott mindig régi történetek kerülnek elő. Minél többet tud valaki a saját családjáról, a szüleiről, nagyszüleiről, esetleg dédszüleiről, annál könnyebben el tudja fogadni családját. Annál könnyebb megérteni, ki miért viselkedik úgy. Ha csak egy viselkedésformát nézel, az lehet, hogy nem tetszik, nem elfogadható számodra. Viszont ha ismered a mögötte levő történetet, akkor észreveszed, hogy csoda, hogy az illető egyáltalán itt tud lenni.
A karácsony egy remek alkalom arra, hogy régi családi történetek hangozzanak el. Az idősebb családtagok szívesen mesélnek, örülnek, hogy a fiatalokat érdeklik a régi események. A fiatalok pedig megismerhetik gyökereiket. A jelen levők érezhetik a család erejét. Ha érezzük ezt az erőt a szeretet ünnepén, megkaptuk a legnagyobb ajándékot…
Rend-a-lelke Családállítás Magazin – 2014. december
Szeretnéd kézbe venni a sorsodat?
Jelentkezz Családállításra!