Ünnepelni jó!

Szerző: Pekár Dóra
 
 
családállítás-magazin-14-12-pekarNapjainkban sokan érzik úgy, hogy a karácsony egyre inkább a külsőségekről szól és a tárgyak között elvész a valódi varázsa, meghittsége, lényege. Márpedig a lelkünk szomjazik az ünnepi alkalmakra, ezért ha megtaláljuk az egyensúlyt a karácsonyi díszletek és az érzelmi igényeink között, az ünnepi „kellékek” segíthetnek előcsalogatni azt, amit csakis belülről sugározhatunk ki. És ez fordítva is igaz!
 
Miért is jó ünnepelni? Mi az, amit egy karácsony, vagy bármilyen más családi ünnep hozzáad a mindennapokhoz a számtalan teendőn (bevásárlás, sütés-főzés, takarítás, vendégvárás, rokonlátogatás stb.) kívül?
 
Az ünnep…
 
…érzelmi biztonságot ad
 
Minden családban létezik egy „ünnepi menetrend”, ezek egyfajta rituáléként elősegítik a családi szerepek folytonosságát, és biztonságos érzelmi hátországot nyújtanak a családtagoknak. Jó erre gondolni a hétköznapokkal járó bizonytalanságokban, megvéd a magánytól és a család értékrendjét is közvetíti akár generációkon keresztül.
 
…kapcsolatot teremt és közösséget épít
 
Azok az ünnepek, melyeket az egész kultúrában tartanak (pl. vallási ünnepek) különös érzelmi pluszt jelentenek mindenkinek.Nem is gondolnánk, hogy ilyenkor észrevétlenül erősödik az adott kultúrához való tartozásunk és a közösséggel való kapcsolatunk, mivel a tágabb és szűkebb környezetünkben ezekben a napokban mások is ünnepelnek (akik nem családtagok). Persze elsősorban a szűk családban van nagy jelentősége, mert remek alkalmat teremt a találkozásra. Ünnepi rituáléink egyszerre hordozzák családunk kultúrával való közösségét, ugyanakkor a család egyediségét is.
 
…előtti készülődéssel „más frekvenciára” kapcsol a lélek
 
A karácsonyi ünnepkört előzi meg a leghosszabb várakozási idő, az advent. Ilyenkor már gondolatban mindenki tervezget és fokozatosan megvalósít az ajándékozással, a bevásárlással, a menüvel és a dekorációval kapcsolatban. Ezek a gondolatok és előkészületek átvezetnek a hétköznapokból az ünnepekbe, így a lelkiállapotunk is lassacskán „karácsonyira” hangolódik. A készülődés és átalakulás – optimális esetben – egyfajta örömforrás, ami arra ösztönöz, hogy a családi rituálékat újra és újra megismételjük.
 
…tárgyai, tekintetei, szokásai üzennek – tükröt tartanak elénk
 
Sokan ezért állnak hadilábon a karácsonnyal, mert ilyenkor az érzelmeken van a fókusz, és nekik nehéz ezekkel szembesülni, vagy őszintén kifejezni, hogy mi lakik a szívükben. De egy-egy tárgynak, szokásnak is kommunikatív szerepe van karácsonykor: a teríték, az ülésrend, a tányérok, az evőeszközök, az étrend, az öltözködés mind-mind a család hagyományairól szólnak. A viselkedésnek is lehet szimbolikus tartalma. Fontos lehet például, hogy a jeles napokon ki kihez megy vacsorára. Az ülésrendet meghatározhatja, hogy kik szeretik egymást jobban, de az is, hogy kik találkoznak ritkábban.

Rend-a-lelke Családállítás Magazin – 2014. december

Hozzászólások

hozzászólás