MORFIKUS MEZŐ, MELY ÖSSZEKÖT
Egy családban mindenki kapcsolatban van mindenkivel.Családtagjainkat azonban nem csak tudatosan, vagy emlékek révén ismerjük – de tudattalanul is.
„Tudomásunk” olyan családtagjainkról is, akikről soha
még csak nem is hallottunk!
És lehet, hogy pont egy ilyen családtag van alapvető hatással arra, ahogyan most vagyunk…!
De hogyan lehetséges ez?
A válasz egy titokzatos „morfikus mező”…
A családállítás feltalálója, Bert Hellinger és a kutató, biológus Rupert Sheldrake 2003-ban egy konferencián egyetértettek abban, hogy a Sheldrake által úgynevezett morfogenetikus vagy morfikus mezőnek leírt jelenség megegyezik a Hellinger által a családállítás módszerénél használt szellemi csoportmezővel.
Úgy tűnik, mindketten egy és ugyanazon valamiről beszélnek.
Egyfajta kollektív, az élőlények egy adott csoportját összekötő információs mezőről.
Ez a mező szokatlannak mondható energiával bír, mivelhogy:
– hatásai átjutnak téren és időn
– távoli hatása éppoly erős, mint közelről gyakorolt hatása
– a távoli múlt eseményei kihatnak a jelenre.
Sheldrake arra következtetésre jut, amit régebben a nagy pszichológus C. G. Jung is megfogalmazott:
az élőlények csoportjai – és így az emberiség is – egy közös, kollektív tudattalan emlékezetet használnak.
Ezt a mezőt nevezhetjük „a természet emlékezetének” is.
A mezőben információ van, és mint azt a családállítás immár számos eseti példán, tapasztaláson keresztül bizonyítja, ez a mező elérhető, használható, sőt, alakítható, mégpedig mindenki számára.
Egyes megfigyelések és kísérletek rendkívül érdekes, elgondolkodtató, talán bizonyítéknak is tekinthető információkat szolgáltatnak a morfikus mező létezésével kapcsolatban.