Szerző: Pekár Dóra
A szerelem kezdetén azt hisszük, hogy ez a boldogság örökké tart, ám előbb-utóbb csillapodni kezd a szenvedély, jön a megszokás,a rutin, ami sokszor érzelmi elhidegüléssé korcsosul, és már nyoma sincs a kezdeti lelkesedésnek.
Vajon ez egy természetes folyamat, vagy tehetünk azért, hogy a párkapcsolatunk holtomiglan-holtodiglan tartson?
Párkapcsolati szakértők szerint még azoknál a pároknál is eljön az az időszak, amikor tenniük kell a kapcsolatért, akik, és testileg-lelkileg-szellemileg egy hullámhosszon vannak, szinte azonnal megtalálták egymásban a nagy Őt. Vagyis a boldog kapcsolatok titkát nem abban kell keresnünk, hogy hogyan állandósítsuk a kezdeti boldogságot, hanem abban, hogyan alkalmazkodjunk a különböző párkapcsolati szakaszokhoz.
A konfliktus, mint a fejlődés egyik záloga
Egy hosszú kapcsolatban az élet hozza helyzeteket szép számmal: a pályakezdés nehézségei, családi konfliktusok, nehéz munkakörülmények, előléptetések, kirúgások, költözések, építkezés, anyagi gondok, betegségek, külföldi lehetőség, szülővé válás… Számos olyan helyzet, amelyeket együtt kell átélni, megvívni és amelyekben igazán megmutatkozhat párunk valódi énje, szándékai, véleménye. És épp emiatt mindegyik helyzet konfliktusforrás is. Magában hordja azt a rizikót, hogy az adott, kiélezett szituációban olyan megoldásokat vet be szerelmünk, amivel nem értünk egyet ez pedig vitává fajulhat. De ez nem baj! Mert egy konfliktusban benne rejlik az előrelépés, a fejlődés lehetősége is, hisz a nézeteltérés jó lehet arra, hogy eltérő véleményünket „közös nevezőre” hozva létrehozzunk egy olyan megoldást, ami mindkettőnknek jó.
És mire van szükség ehhez az optimális végkifejletthez? Empátiára, türelemre, rugalmasságra és nem utolsósorban szeretetre! Pont azokra a tényezőkre, amiknek alkalmazása, kimutatása és megélése a leginkább nehezünkre esik a mindennapi rohanásban. Ha ez gondot okoz, próbáld ki, hogy amikor benne vagy a konfliktusban és ugyanúgy reagálnál, ahogy szoktál, állj meg egy pillanatra, vegyél egy nagy levegőt és utána (remélhetőleg) bölcsebb leszel…
Ha nem megy, akkor talán majd legközelebb… Az már jó jel, ha tudod, min kéne változtatni!
Amíg van remény, ne add fel!
Minden párkapcsolat feladata, hogy kialakítson egy közös identitást, amelyben úgy tudnak a felek együtt élni, hogy úgy osztják meg egymással az életünket, hogy közben meg is őrzik saját autonómiájukat. Ebben segíthet, ha MINDKETTEN tesztek azért, hogy a hétköznapi örömöket becsempésszétek a közös életetekbe. Ehhez szükség van:
– közös élményékre, amik a későbbiekben összekovácsoló emlékekké válhatnak
– ünnepek, évfordulók számon tartására, mert ezek törik meg a monotonitást és biztosítják az érzelmek materiális kereteit
– humorra és sok közös nevetésre
– együtt töltött minőségi időre, amikor tényleg csak egymásra figyeltek
– közös célokra, tervezgetésre, álmodozásra (még akkor is, ha netán nem a realitás alapján szövődnek az álmok)
– önálló, minőségi időre, amit a másik nélkül töltötök el, viszont ezalatt valami olyannal foglalkoztok, amit nagyon szerettek
Ha ezeket könnyedén meg tudjátok valósítani, semmi nem állhat a közös, tartós boldogságotok útjába! Ha viszont csak az egyikőtök elszánt, már problémák lehetnek a végkifejlettel, ha pedig egyikőtöknek sem szívügye, hogy gondoskodjon a fentiekről, sajnos nagy a valószínűsége az elhidegülésnek.
Minden párkapcsolat egyéni fejlődési lehetőség is
Ha egy kapcsolatért mindent megteszel és mégsem működik, akkor se ess kétségbe! Valószínűleg ebben ennyi volt. Talán nem volt szerencséd az illetővel, de minden kapcsolatban tanulhatsz a hibáidból, közelebb kerülhetsz önmagadhoz. Még egy csalódással végződő szerelem is jó arra, hogy új érzelmi szintre juss ésértékes élettapasztalatokat szerezz, amik felvérteznek arra, hogy magadhoz vonzzad azt a társat, aki neked lett teremtve!
Rend-a-lelke Családállítás Magazin – 2015. február