A CSALÁDI RENDSZER HELLINGER-TÖRVÉNYEI
(Mary E. Pearson)
Hellinger szerint minden családtagnak egyenlő joga van
a családhoz tartozni, senkit nem lehet kirekeszteni.
Akkor sem, ha a családnak kellemetlen, hogy ő is ide tartozik
– például egy bűnöző esetében.
Akkor sem, ha a családnak fájdalmas az emléke
– például egy halott családtag esetén.
Hellinger azt mondja, minden családtagot a családhoz tartozónak kell elismerni. Sok családállítás megmutatja, mekkora bajt okozhat, ha kitagadunk valakit a családból.
Az odatartozás joga akkor is sérül, ha egy családtag meghalt, és utána pl. azt mondják róla,
hogy külföldre utazott. Ugyanígy van, ha egy öngyilkosról azt állítják, hogy balesetben halt meg.
2. A hely törvénye
A családban mindenkinek megvan a helye, és Hellinger törvénye szerint csak ezen a helyen állva lehet boldog, élhet teljes életet. Ez azt jelenti, hogy érzelmeinkben is a nekünk járó helyen kell lennünk.
Hellingernek ez a törvénye a generációk szintjén úgy szól, hogy mindig a szülő a Nagy és a gyerek a Kicsi.
Az azonos szinten álló között is sorrend van aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a családba.
Az első gyerek, a második. A párkapcsolatok sorában ugyanígy számít az időrend.
3. A kiegyenlítődés törvénye
Ha valakinek a családban életbevágóan nehéz sors jutott, működésbe lép a rendszer-lelkiismeret,
a kiegyenlítődésre való törekvés.
Hellinger felfedezte, hogy egy-két generációval később lesz egy családtag, aki ugyanúgy érez,
ugyanúgy viselkedik, mintha ez a nehéz sors az övé lenne.
Ehhez nem kell ismernie az előtte élő nehéz sorsú családtagot, sőt, az sem is kell, hogy tudjon a létezéséről.
Ez a későbbi családtag lelkében elköteleződik, vállalja a hasonló nehéz sorsot, hogy így segítsen az elődjének.
Természetesen ez egy gyermeki elképzelése a léleknek, ezzel igazából nem segít.
Hellinger hangsúlyozza, hogy a lélek szeretetből indíttatva vállalja mindezt.
Bert Hellingerről itt olvashatsz még bővebben
Vissza: CsaládállításTovább: Családállítás: A családállításon való részvétel