Családállítás

A családállításon azt vizsgáljuk, hogy a téma, amivel az állítást kérő jön, a saját élettörténetből levezethető-e, vagy egy régebbi családi trauma van hatással a jelenre.

A jelentkezés után egy konzultáción megbeszéljük mi az, amivel a állítást kérő foglalkozni szeretne, és megvizsgáljuk, milyen nehéz sorsokról tud a felmenők között.

Az állítás egy délelőttöt vesz igénybe. Ez egy csoportfoglalkozás, aminek során 4 állítás történik egy alkalommal. Érkezz időben, 10 perccel a foglalkozás kezdete előtt. Gyere kényelmes ruhában.

Az állítást kérő és a csoportvezető kettesben megbeszélik, milyen családtagokat állítanak fel kezdéshez, majd a csoporttagok közül kiválasztják a képviselőket. Azaz, hogy ki személyesítse meg az állítást kérőt és a családtagjait, illetve esetenként fogalmakat.

A képviselők nem szerepjátékban vesznek részt, hanem az érzéseiket figyelve, azt közölve segítik az állítást.

Fontos, hogy az előzetes elképzeléseket, teóriákat elengedjük és arra hagyatkozzunk, ami megmutatkozik. A kliens akkor ad magának a legtöbbet, ha nyitottan tudja fogadni mindazt, amit lát.

Az állítás nem attól sikeres, milyen hosszú, vagy milyen sok képviselő áll bent. Lehet egészen rövid, lehet kétszereplős, mégis nagy változást hozó.

Az állítás végén kialakul egy gyógyító kép és ez a belső kép elkezd megmutatkozni az életben is, tehát belülről hat kifelé.

Törvények

A családi rendszer törvények, vagy ahogy Bert Hellinger elnevezte, Rendek szerint működik.

Az odatartozás törvénye:

Minden tagnak egyenlő joga van a családhoz tartozni, senkit nem lehet büntetlenül kizárni, kitagadni.

A hely törvénye:

Mindenki csak a saját helyén, a saját szerepében lehet boldog. A generációs sorban aki az életet adja, az a Nagy, aki kapja, az a Kicsi.

Az érkezési sorrend törvénye:

Az egyenrangúak sorában is érkezési sorrend van, ilyen kapcsolatok a testvéri kapcsolatok és a párkapcsolatok.

A kiegyenlítődés törvénye:

Ez a csoport-lelkiismeret működése, ami egyensúlyban tartja a családi adok-kapok törvényét. Ez azt jelenti, hogy ha egy családtagnak tragikus a sorsa, akkor a későbbi családtagok szolidárisak vele és némely csoporttag sorsában azonosul vele, így nem a saját életét éli. Ez egy tudattalan működés, ami nem hoz megoldást.

Az adok-kapok törvénye:

Az egyenrangú kapcsolatokban egyformán kell kapni és adni. Jót is és rosszat is. A jóból mindig egy kicsivel többet adunk vissza, a rosszból pedig egy kicsivel kevesebbet. Így tud fejlődni a kapcsolat. A szülő-gyerek kapcsolat nem egyenrangú, ott a szülő ad és a gyerek kap. A gyerek a saját gyerekének, vagy másnak adja majd tovább, amit a szülőtől kapott.