A népmesék eredetileg felnőtteknek szóltak, segítettek feldolgozni, megérteni a különböző élethelyzeteket. Vannak mesék, melyek a beavatási utat írják le, tehát az egyik életszakaszból másikba átvezető utat. Útmutatást adtak az embereknek a sorsfordulókhoz, fontos eseményekhez való alkalmazkodáshoz. Öngyógyító eszköznek is tekinthetjük a népmeséket.
A Meseállításokon nem csak az egyén életét érintő nehézségeket vizsgáljuk, hanem családi rendszerbe helyezzük a mesét. A családállításokon alkalmazott törvények és oldások működnek itt is.
A mese
Az 1. soproni Test és lélek fesztiválon A háromágú tölgyfa tündére című magyar népmesét állítottuk fel.
A mesében egy királyfi jó szívének köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy megmentsen három tündérlányt, de az első kettőt nem tudja megmenteni és ők meghalnak. A harmadik tündérlány megmenekül, életben marad és sok viszontagságon keresztül a királyfi felesége lesz.
A mesét itt nézheted meg (8 perc):
Ha inkább olvasni szeretsz, a teljes mesét el is olvashatod.
A mese felállítása
A mese felállítása egy jelenet kiválasztásával kezdődött. A csoporttagok kiválasztották, milyen szereplő, vagy tárgy képviseletében állnak fel. Így megjelenítették a tölgyfa második ágát, a második meghalt tündérlányt, az erdőt és a királyfit.
Az állítás első részében a képviselők elhelyezkedtek és beszámoltak érzéseikről, néha helyet változtattak és elkezdett körvonalazódni egy családi dráma. A mesebeli szereplők átváltoztak családtagokká és nagyon intenzív érzelmeket éltek meg. Újabb szereplők is bekerültek az állításba. A dráma két témában zajlott, mégis összekapcsolódva – egyik téma volt az anya párkapcsolata, másik pedig a testvérek elvesztése.
Férj és feleség gyermeket vár. Az anya úgy tudja, hogy egy babájuk lesz, de valójában hárman indultak. A háromból két magzat meghalt és csak egy maradt életben. Az anya lelke mélyén tudta, hogy két gyermekét elvesztette, de nem volt lehetősége elgyászolni őket. Hogy ne kelljen szembenéznie a fájdalmával, párkapcsolati konfliktust hozott létre, és nem sok kellett, hogy szétmenjenek a férjével.
Közben az életben maradt magzat egyedül volt, és szeretett volna a testvéreivel lenni, akár úgy is, hogy követi őket a halálba, de legalább úgy, hogy nem használja ki az életét.
Az oldást azt hozta, hogy az anya ránézett a gyerekeire, valamint az, hogy az életben maradt lány el tudott búcsúzni a másik kettőtől és megértette, hogy ajándékba kapta az életét.
Több jelenlévőt is megérintett az állítás témája, mivel sajátjának érezte – és a mese történetén keresztül ezek a jelenlevők oldást is kaphattak életbeli problémáikra – noha nem az ő kérésükre történt az állítás, és nem is az ő életüket állítottuk fel, hanem egy mesét, amely éppenséggel szimbolizálta azt.
A mesék gazdag, az emberi életre utaló szimbólumvilágának felállítása élményszerű és lelkileg sokat adó programot jelenthet minden alkalommal, a mesék történetének feldolgozásával.
Kipróbálom!