Szerző: Csorba Imelda
Gondolkoztál-e már azon, hogy mi tulajdonképpen a sport számodra? Hobbi? Kedvtelés? Divat? Pótcselekvés? Tudatos testedzés? Szükséges rossz? Valami, amit csinálni kéne, de te nem vagy az a típus? A ráérősök luxusa? Felesleges pénzkidobás? Szerelem? Az életed szerves része?
Sorolhatnám még, mennyi mindent jelent egy-egy embertársunknak a testmozgás. Vajon miért nem mozog mindenki rendszeresen, miért olyan nehéz elindulni otthonról e nemes célból?
Ma már nem kérdés, hogy a test edzése, karbantartása elemi érdekünk. Nélküle egyszerűen nem működnek olyan jól a dolgok. Illetve fordítva talán még igazabb ez az állítás. Sporttal, testmozgással könnyebben, rugalmasabban tudjuk élni az életünket. Endorfin hormon szabadul fel általa – ettől olyan jó a hangulatunk mozgás után. Kitágulnak az erek, melynek hatására sokkal több oxigén és tápanyag jut el a sejtekig. A tüdőkapacitás megnő, javul az edzettség. Az egészségünket kaphatjuk vissza általa!. Megnő az önbizalmunk, elégedettségünk, formálódik a testünk. Rendszeresen találkozhatunk ismerőseinkkel, sporttársainkkal.
Most azoknak szeretnék néhány gondolattal segíteni, akik már felismerték, hogy el kellene kezdeni mozogni, de valami még visszatartja őket.
Javaslom, hogy emlékezz vissza, mit szerettél gyerekkorodban a leginkább a testnevelés órán? A csapatjátékokat? A gimnasztikát? A futást? A kislabda-dobást? Labdajátékot? A gyakorlatokat a bordásfalnál? Volt esetleg délutáni sportkör, ahova jártál? Magányos típus vagy, vagy csapatjátékos?
Mint mindenben, itt is nagyon fontos az önismeret. Olyan sportot kell keresni, ahol nem számít, mennyi idő telik el. Ahol nem az órádat nézed, mikor lesz már vége. Amit SZERETSZ CSINÁLNI!
A következő a „cél” kérdése. Miért akarsz tulajdonképpen sportolni? Milyen érzés HIÁNYZIK NEKED? a siker? A kellemes társaság? A zene? A szabadidő magadra? A győzelem? A másik nem elismerő pillantása? Az érzés, hogy élsz? A tested tisztelete? Az akaraterőd edzése? Pl. A hátfájdalmak megszűnése?
Azt is tudni kell, mi tart vissza mindettől. Az időhiány? A családod rosszallása? Pénzhiány? Szégyenérzet? Lustaság? A rossz munkaidő-beosztás? Fáradtság? Közlekedési problémák?
Amikor a fenti három kérdést kicsit átgondoltad, biztosan kialakult egy kép a jelenlegi helyzetedről.
És még egy dolog
Mondok most valamit: Próbálj jókedvű, büszke ember lenni, miközben tekintetedet járás közben a földre szegezed! És próbálj rosszkedvű lenni, amikor arcodat felemeled, miközben sétálsz! Hát ez a nagy különbség. Amikor tudatosan a fény felé emeled az arcodat, rád süt a nap.
Amikor úgy döntesz, TE KÖVETKEZEL, mert hiányzik valami, akkor a fény felé nézel. Nem önzésből. Szeretetből. Akkor minden körülmény úgy fog változni, ahogy azt Te szívedből kívánod. Elindulsz majd akkor is, ha hideg van. Ha sok még a dolgod. Ha az otthoniak nem örülnek neki.
Mert a testnek nagy szüksége van a segítségedre. Szeretned kell, mint egy gyermeket. Táplálni, meghallgatni, ápolni, feladatokkal megbízni, tanítani, megdicsérni. Kérni, hogy megtegye, amit szeretnél. Kedvesen, de határozottan. Rendszeresen, következetesen, szeretettel.
Egy-egy szokás kialakításához legalább 21 nap kell. Ezért eleinte a „ gyermeket” noszogatni kell. Kívánom, hogy találd meg a saját utadat. Magányos sétát vagy futást, úszást, szobabiciklit, csoportos edzéseket, személyi edző segítségét, táncot, otthoni dvd-s tornát, bármit.
Kívánom, hogy éld meg életedben a minőségi változást! Ez a változás aztán szokássá válik és a lényed része lesz. Természetes lesz, hogy Te mozogni mész. Másokat is inspirálsz majd. Elfogadják a családtagjaid, hogy kicsit távol leszel, de mosolyogva térsz haza. Mindenki látja rajtad, hogy FELEMELTED AZ ARCODAT, mert így döntöttél.
Rend-a-lelke Családállítás Magazin – 2015. január